Bízd rá magad | Minden Rómába vezető út elindul valahonnan…

Márkus Roland SP írása | Nyitókép: Giuseppe Mazzarese (1800 körül – ?)

Fiatal felnőtt korában Kalazancius már bizonyította kivételes elhivatottságát. Nemcsak kitűnő diák volt, hanem felelősséget vállalt a közössége iránt is, éleslátás, társadalmi érzékenység és tenni akarás vezethette abban, hogy – később, már Rómában – az ún. testvérületeken keresztül (afféle egyházi közösségek) gazdagon részt vállaljon az egyház küldetéses életében. Talán az egyház tágasságának megértése, esetleg az előrelépés lehetőségeinek keresése vezérelte abban, hogy Rómába indult. Innen végül soha nem tért haza Spanyolországba.

(T)rendalapító

Kalazanci Szent József eredetileg nem tervezett szerzetesrendet alapítani. Jól tudjuk, hogy éveken át próbálta másokra bízni az elsősorban kisebb gyerekek nevelését felvállaló ügy – későbbi nevén – a Kegyes Iskolák projektjét. Hiába kopogtatott a városvezetésnél és más rendeknél, senki sem vállalta.

Egy Assisibe tett zarándoklatát követően felismerte az Úristen szándékát: neki kell lépnie a rendalapítás ügyében. Az ingyenes oktatás akkor siker lett, hogy hamar kinőtték a Teverén túlra első helyüket, míg végül 1612-ben adományokból megszerezték a San Pantaleo-templom melletti Torres palotát – ami máig a piaristák központja.

1617-ben V. Pál pápa hivatalosan is megalapította a piarista rendet, amit pár évvel később XV. Gergely pápa fogadalmas szerzetesrenddé tett.

A piaristák mottója (Pietas et litterae = Kegyesség és tudomány) azóta is arról szól, hogy a diákoknak ne csak hitbeli nevelést, hanem gyakorlati, életrevaló tudást is adjanak.

Kalazancius teljesen elköteleződött a fiatalok mellett: a rend negyedik fogadalma is az ifjúság neveléséről szól. 60 évesen vágott bele ebbe a hatalmas projektbe, és olyan rendszert hozott létre, ami…