Egy csapat leszünk – kettős digitális napló a KM csoportvezetői alapképzésről

2026. aug. 01.

Fodor Éva kolozsvári és Pozsonyi Artúr budapesti piarista fiatalok naplózták tapasztalataikat és élményeiket az általuk a Kalazancius Mozgalomban frissen elvégzett csoportvezetői alapképzés folyamatáról. Az egy egész tanévet felölelő képzés a fiatalokat arra készíti fel, hogy utána önálló csoportvezetőként segítsék a piaristák ifjúsági mozgalmának működését.

Kezdetek, motiváció

F.É. A mi iskolánkban, Kolozsváron csak két éve van KM. Ezért amikor vállalkoztam a csoportvezetői képzés elvégzésére, gyakorlatilag kevés fogalmam volt róla, pontosan miről van szó. Mondanom sem kell, a lehető legpozitívabb csalódásban volt részem. Ennek ellenére akkor még csak homályosan láttam, miben áll a KM lényege, a küldetése. Amiben viszont már akkor is biztos voltam, az a saját célom: hogy közreműködjek egy olyan közösség létrejöttében, amely elfogadó, támogató, és a gyerekek fejlődését szolgálja.

P.A. Budapesten már érkezésemkor is jelen volt a KM, aminek következtében az elejétől tagja lehettem a közösségnek, azonban ehhez képest igencsak későn, csak a harmadik évem végén döntöttem úgy, hogy szervesebb tagja szeretnék lenni a mozgalomnak, a nyári tábort követően, mivel a tábor végeztével úgy éreztem, hogy nem tudom elengedni csak úgy ezt a társaságot. A tábori közös szentségimádáson tudatosult bennem, megérezve a közösségnek az összetartását, hogy ez az egyik utolsó KM nagytáborom, ezért eldöntöttem, hogy ha táborozóként nem is, de vezetőként újra itt leszek. Hozzám sose állt közel, hogy csapatokat vezessek vagy nagyobb feladatot/ pozíciót vállaljak el – a táborba is barátaim biztatására mentem -, kifejezetten nehezemre esett ilyen elvárásoknak megfelelni. A képzésről keveset hallottam előzetesen, úgyhogy ezáltal kicsit félve vágtam neki, viszont legnagyobb szerencsémre egy hihetetlenül élménydús és pozitív tapasztalattal gazdagodtam.

1. képzési hétvége (2025. december)

F.É. Az első hétvége témája: a játékvezetés. Megérkeztünk a budapesti piárba, ami amúgy óriási, és a hétvége során legalább háromszor sikerült eltévedni benne. Egy kis ismerkedés után kezdődött is a képzés. Az egyes blokkok során nagyon sok információval és praktikus tippel gazdagodtunk, ezek feldolgozását és megértését viszont sok interaktív és gyakorlati rész segítette. Egyes témákat kisebb mentorcsoportokban beszéltünk meg. A mentorcsoportunkat vezető képzőhöz bármikor fordulhattunk segítségért vagy tanácsért. Ők a személyes fejlődésünket is figyelemmel kísérték. Ami azonban a leginkább meghatározó élményként maradt meg, az a próbajáték. A piár tanulóinak terveztünk és vezettünk le egy játékos alkalmat. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy gyakorlatban is kipróbálhattuk a tanultakat.

P.A. Az első hétvégén a KM talán leginkább izgalmas témájával foglalkoztunk, ami a játékvezetés volt. A képzésben bennmaradás szempontjából ez az időszak tűnt a legfontosabbnak, ugyanis, ha itt valaki nem érezte jól magát, akkor nagyon valószínű volt, hogy nem fogja folytatni, és, sajnos, erre is volt példa. Ami engem meglepett, hogy a sok száraz átadni való tananyagot milyen sokszínű és változatos módszerekkel adták át a képzőink, ami nemcsak megkönnyítette az odafigyelésünket, hanem egyfajta bizalomnak ültette el a magvait mind a képzők és köztünk, mind egymás között. Képzőink formáltak is minket mint embereket, emberközelibbé tették a mozgalmat, felszabadultabb és biztonságosabb keretet adtak, amiben sokkal könnyebb feloldódni. Ebben a pár napban az alapvető normák, mint a mentorcsoportok és a hétvégéket egybefonó keretmese is megjelentek, amik végigkísértek minket a képződés rögös útján.

2. képzési hétvége (2026. február)

F.É. A KM alkalmak második alappillére a beszélgetés – erről szólt a következő hétvége. Ekkor már ismerősként köszöntöttük egymást, és a különböző városokból érkezők is kezdtek összebarátkozni. A szünetekben és étkezések alatt egyre többet beszélgettünk, viccelődtünk, és kezdtünk lassan egy közösséggé válni. A blokkokban pedig olyan dolgokról tanulhattunk, mint például a 3+1 irányú figyelem, beszélgetésvezetéshez szükséges készségek, valamint a gyermekvédelmi alapokról is szó esett. Ezen kívül kipróbálhattuk, milyen egy nagyobb csapatra főzni, ami hasznos lehet kirándulásokkor. Ezzel vigasztaltuk magunkat, miután tönkretettünk vagy 10 liter pudingot.

P.A. Bár elsőre a játék az, ami megfogja az embereket, a KM-ben a remek beszélgetések azok, amik megtartják őket, és ennek minden csínját-bínját kitanulhattuk a második hétvégén. Itt az előző hétvége energiáját továbbvíve már összeszokottabban, sokkal inkább egy csapatra jellemzően voltunk jelen, aminek jele volt a közös vacsorafőzés, ami bár első nekifutásra nem a legjobb étellel látott el minket, de mégis vitathatatlan trófeájává vált a kialakuló közösségnek.

3. hétvége (2026. április)

F.É. A harmadik hétvége témája az ima volt. Mivel már egész jól tájékozódtunk a piár épületében, a képzők úgy döntöttek, itt az ideje egy kis kihívásnak. Így hát elindultunk együtt a budai hegyekbe. Az időjárás és a hely is nagyon szép volt, tökéletes az elmélyülésre, és a különböző imaformák kipróbálására, amit meg is tettünk. Személy szerint én ezzel a résszel kapcsolatban voltam a legbizonytalanabb, ezért nagyon jó volt gyakorlati és praktikus módon tanulni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól szórakoztunk, még ha kicsit el is fáradtunk a nap végére.

P.A. A harmadik hétvége egy izgalmas és váratlan csavarral indult, ami biztosan erősen összekovácsolhatja a csapatunkat, legalábbis ezzel vigasztaltam magam, amikor is a belső helyszín helyett elindultunk az egész napos túránkra, és ekkor még úgy véltem, hogy nincsenek túl pozitív kilátásai ennek a harmadik alkalomnak. Ekkor azonban még nem gondoltam bele, hogy milyen közel is kerültem a jelenlévő emberekhez. Ekkor ismertem fel az igazi értékét az itt kialakuló kapcsolatoknak, amiért azzal fizettem, hogy kettőt pislogtam, és vége is volt az egésznek, és a következő találkozásunk az az intenzív hét lesz, ami egyet jelentett a képzés végével. Eleinte még kicsit félénkebbek voltunk és kevésbé vegyültünk egymással. Mindenkinek volt egy saját buborékja, amiben alapvetően hibátlanul megvolt, azonban egy-két hétvége után ezek a buborékok kipukkantak, és onnantól kezdve sokkal nagyobb erőbedobással tudtunk jelen lenni, mivel tudtuk, hogy itt nem kinevetnek a hibáinkért, hanem segítenek majd orvosolni azokat.

Intenzív hét (2026. június)

F.É. Teltek a hónapok, és eljött a sátoraljaújhelyi intenzív hét is. Amit tudni kell róla, hogy nem véletlenül kapta az intenzív jelzőt, itt tanultunk ugyanis meg számos dolgot, amire a hétvégéken nem juthatott idő: a pénzügyek intézése, toborzás, szülőkkel való kapcsolattartás, kirándulásszervezés és sok más. Persze nem csak ültünk és jegyzeteltünk egész héten: kirándultunk is, játékot vezettünk a helyi gyerekeknek, imát terveztünk és próbaalkalmakat tartottunk. Meg persze röpiztünk, kártyáztunk, kifosztottuk a nasiraktárat és hosszan beszélgettünk elalvás előtt. Mert lehet, hogy kevesebben voltunk, mint a kezdetekkor, de az együtt töltött idő, az erdőben kóborlás, a panaszkodás a melegre, a szendvicskészítés, a csillagos esték az udvaron, a júniusi karácsonyi ajándék és a konyhai buli egy csapattá kovácsoltak össze minket. Az utolsó estén pedig, amikor a társaim felolvasták a küldetésnyilatkozatukat, tudtam, hogy szerencsések lesznek a gyerekek, akiket ezek a fantasztikus, lelkes és elhivatott emberek vezetnek majd.

P.A. Életem során az intenzív hétnél jobban nem fárasztott le semmi, és ennek ellenére még 200-szor végigcsinálnám, ha lehetne. Itt fonták össze teljesen az eddig tanultakat, és ez alatt az 5 nap alatt gyakorlatban kellett bizonyítanunk tudásunkat. Ez tartalmazott túratervezést, szülői értekezletet és még az osztályfőnöki órai atmoszférába is belecsöppenhettünk. Egy többeket kiütő rosszullét mindent megtett, hogy elrontsa élményünket, bár a pórul jártak nevében nem merek nyilatkozni, szerintem ez nem sikerült, és egy pozitív élménnyel gazdagodva mentünk haza.

Utóélet, csoportvezetési tervek, jövőm a KM-ben

F.É. Hogy milyen egy jó csoportvezető? Nem tudok egy meghatározást adni erre. A képzőink ugyanis szavak helyett élő példaként mutatták meg ezt nekünk. Tudom, hogy sokat kell még tanuljak erről az elkövetkező években. De azt is tudom, hogy akármit hoz a jövőm a KM-ben, nem is állhatnék jobban készen.

P.A. Nem tudom, milyen szerepem lehet még később a KM-ben a csoportvezetőségen túl, de menni fogok az árral, és azt már most kijelenthetem, hogy életre szóló barátokra leltem, és számomra ez már minden fáradozást megért.