Piaristaság

A Kalazancius Mozgalom előtörténete

A piarista szerzetesek a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalma mellett különleges módon egy negyedik fogadalmat is tesznek a mai napig az ifjúság nevelésére. Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója nem csupán ingyenes iskolákat hozott létre, ahol szegény gyerekeket oktattak. A Kegyes Iskolák több volt, mint elméleti tudást átadó, oktató intézmény. Kalazancius és társai a teljes ember nevelésére törekedtek, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttek váljanak a rájuk bízottakból, ezért a piaristák a tanórákon kívül is hangsúlyt fektettek a fiatalok lelki-szellemi-testi fejlődésére, amely remekül szervezett módon, mindig közösségben történt.

Együtt az imádságban

Kalazancius megtapasztalta a saját életében, hogy mennyire fontos a hit, az Istennel való élő, mély kapcsolat. Istenkapcsolata, bizalma és reménye a legnehezebb élethelyzeteken is átsegítették. Szerette volna ezt átadni a tanítványainak is, ezért a piarista iskolákat imádságos légkör járta át. Bevezette az oratio continua, vagyis a folyamatos imádság gyakorlatát: a kápolnában egymást váltották a diákcsoportok, akik egy-egy piarista vezetésével imádkoztak. A piarista rendalapító római kortársától, Néri Szent Fülöptől az oratórium gyakorlatát is átvette. Ez a vasárnapi szentmise előtti együttlétet jelentett, ahol közösen énekeltek, illetve rövid, példázatokkal érdekessé tett, kötetlenebb stílusú beszédet mondtak a gyerekeknek.

Már Kalazancius életében elterjedtek a piarista iskolákban a Mária kongregációk, ahová már érettebb, felsős diákok jelentkezhettek. A társulat tagjai naponta előírt imákat mondtak, esti lelkiismeretvizsgálaton túl havonta gyóntak és áldoztak, vasár- és ünnepnapokon közös misén és imádságon vettek részt, a Mária-ünnepeken pedig körmenetet tartottak. Emellett a felebaráti szeretet cselekedeteit is gyakorolták, betegeket látogattak vagy segélyezték a szegényebbeket. A Mária-kongregáció hierarchikusan szerveződött: jelöltekből, rendes tagokból és évente választott tisztikarból állt, ami a diákok későbbi társadalmi szerepvállalására is ösztönzően hathatott. Később más hitéleti egyesületek, kongregációk is megjelentek, de Mária kongregáció egészen a 20. század közepéig minden piarista iskolában működött.

Együtt a képzésben

Az alkotás öröme, a szellemiekben való gyarapodás, a tudás megosztása a piarista iskolákban a tanórákon túl is folytatódott. A 19. század közepétől megjelentek az önképzőkörök, ahol a diákok saját maguk által írt verseket, esszéket, fordításokat olvastak fel, amelyeket aztán bíráltak, elemeztek. Az összejövetelekre heti rendszerességgel sor került, de évente egy-két alkalommal nyílt üléseket is tartottak, ahol a nagyközönség számára is bemutatták a kör szellemi terméseit. Az önképzőköröknek általában saját lapja vagy folyóirata is volt, amelyben a legnívósabb alkotások jelenhettek meg. Az önképzőkörök kezdetben elsősorban a magyar nyelv és a szépirodalom ápolására jöttek létre, de a 19. század végétől a hazai írók olvasása, külföldiek fordítása, önálló versek, dolgozatok készítése és a szavalás mellett már a természet- és mennyiségtan, a bölcsészet és a történelem ágaiban is jeleskedtek a kör tagjai. Pályatételeket is kiírtak a tanulók számára teológiából, irodalomból, történelemből, klasszika-filológiából, filozófiából, matematikából, biológiából és fizikából. A legjobb dolgozatok könyv- és pénzjutalomban részesültek. Az önképzőkörnek piarista szerzetestanárok voltak a vezetői, mellettük azonban komoly tisztviselő testület működött. A diákok elnököt, jegyzőket, pénztárnokot, könyvtárosokat és titkárokat választottak.

A II. világháborút követően az önképzőköröket felváltották a szakkörök, amelyek a piarista gimnáziumokban sok esetben többek voltak mint elméleti fakultációk. Erre ragyogó példa a Kovács Mihály (1916-2006) piarista által 1958-ban meghirdetett Kibernetikai szakkör, illetve Fizikus klub. Itt a diákok különböző, őket érdeklő, aktuális természettudományi témákról tartottak előadásokat, miközben igen gyakorlatias módon foglalkoztak a kibernetikával: játékgépeket terveztek. A budapesti piarista gimnázium fizikumában olyan diákok által tervezett, összeeszkábált és tesztelt találmányok születtek, mint a Logi nevű kártyázógép, a labirintusban elrejtett sajtot megtaláló Műegér, a malom nevű játékot játszó Csodamalom vagy a számítógépek működését modellező Mikromat. Miska bácsi az elsők között szerzett be számítógépeket, így a piarista diákok délutánonként és szombatonként programozni tanulhattak. A képzést úgy szervezte meg, hogy a vezető tanár mellett idősebb diákok oktatták fiatalabb társaikat.

Együtt a természetben

A 20. század elején több piarista is úgy érezte, hogy a diákok túl sokat ülnek az iskolapadban, ahol túlzottan az elméleti tudáson van a hangsúly. Így Sík Sándor nagyon megörült, amikor találkozott a cserkészettel, amit az országban az elsők között indított el a budapesti piarista gimnáziumban. A délutáni őrsi képzéseken elsajátították a különféle csomókat, a morze-jeleket, a térképolvasást, a zászlós jeladást, hétvégente pedig kirándultak. Nyáron több napos vagy hetes álló- és mozgótáborokat szerveztek, ahol együtt eveztek, gyalogoltak, tábort építettek, tüzet raktak, főztek, énekeltek, színjátékokat adtak elő és az éjszakai őrséget is megszervezték. Az 1920-as években a magyar piarista cserkészek nagyszabású evezős-, gyalog- és kerékpártúrákat szerveztek, de sí- és vitorlásversenyt is tartottak. Rendszeresek voltak a nyári nagytáborok, dzsemborik is, ahol az ország – illetve a világtalálkozók alkalmával országok – különböző csapatai együtt táboroztak, bemutatókat és versenyeket tartottak.

A II. világháborút követően, a kommunizmus alatt a cserkészet megszűnt, a piarista gimnáziumokban viszont megmaradt a túrázás és a természetjárás hagyománya. A piarista szerzetesek tanév közben is rendszeresen kirándultak diákjaikkal, a nyári szünetben pedig hosszabb evezős-, gyalogos- és kerékpáros túrákat szerveztek számukra, amelyek manapság is megrendezésre kerülnek. Az 1960-as évektől saját építésű hajókkal elkezdődött a balatoni vitorlázás is, amely napjainkban is virágkorát éli.