Hegyen-völgyön, alagúton át - KM önkéntestábor a Sátoraljaújhelyi Piarista Jelenlét kollégiumában

2026. júl. 20.

Piarista diákok és öregdiákok, a Kalazancius Mozgalom részvételével és szervezésében folyt ismét a KM önkéntestábora a Sátoraljaújhelyi Piarista Jelenlét kollégiumában és tanodájában.
Idén valamivel több mint húsz fős csapat utazott Sátoraljaújhelyre, hogy bekapcsolódjon a piarista küldetésbe és szolgálatba azzal, hogy jórészt mélyszegénységben élő helyi családok gyermekeinek nyári szünidejét tartalmas programokkal segítsen megtölteni.

Az év közben többségükben piarista tanodás gyermekeknek ismerős már a közeg, az első tábori percek mégis mindig a megérkezésről, a kölcsönös egymásra hangolódásról szólnak.
A piarista tanoda jelenléte óta szülők és gyermekek megszokták már, és számítanak is arra, hogy az iskolai időszakban délutánonként a tanoda segítséget nyújtson a gyerekeknek a tanulási folyamatban, fejlesszék őket, játsszanak velük. A tanoda tulajdonképpen közösségi házként is üzemel, ahol meg lehet élni a közösségben való létet, amely a piarista küldetés egyik alapja.

A nyári napközis gyerektábor lehetősége ebbe a folyamatba illeszkedik, amelybe már piarista intézményekben tanuló gimnazisták vagy ott végzett egyetemisták, öregdiákok is be tudnak segítőként és szervezőként is kapcsolódni, hasznosítva azt a gyakorlati és spirituális nevelési metódust, amelyben ők maguk is nevelkedtek.

Bevált, hogy a tábori programsor egy-egy fő tematika vagy kerettörténet köré alakul, így történt, hogy idén egyetemisták és gyermekek indultak az olimpiai láng megszerzéséért, hogy az együtt töltött napok lendületével közösen érhessenek majd bajnokként célba. A sportágválasztó mesterek által felállított próbáknak a mesebeli nagypapa történetének buzdításával veselkedtek neki a küzdőtársak, hogy az ő példáján maguk is megtalálhassák a saját erejüket. Egy titkos üzenet megfejtésével indult az út az olimpiai láng felkutatásához. A környező utcákban és parkokban kezdék a versenyzők keresni a dolog nyitját, minden állomás minden kiállt próbája tartogatott jutalmul egy-egy sort a megfejtendő kódból. Az elnyert fontos papírcetliket összeolvasva aztán

kiderült, hogy nem is minden az erő és az ész, hiszen a legerősebbek mindig együtt lehetünk.

A csapat-összetartozást a küzdők kéznyomataikkal is megpecsételték. Önkénteseink a közös ebédek, délutáni csapatjátékok és szieszta után rendre hazakísérték a gyerekeket otthonaikba, majd ők maguk még esténként benyomásaikat összegezve megosztották egymással a napok örömeit és kihívásait.

Az utolsó próba volt talán a legnehezebb, vajon meglesz-e a küzdelmet vállalókban belül magukban a szikra, amitől újraéled az olimpiai láng. Megtanulták, ha esélyt adnak maguknak és kitartóan próbálkoznak, azáltal fejlődnek is, és rátalálhatnak a saját erejükre.

A próbák során ugyan mindnyájan egymással versenyeztünk, végül önmagunkat győztük le. Utunkon mindvégig ott volt magunkban a szikra, ami képes lángot gyújtani, de csak együtt voltunk képesek azt meglelni.

A zempléni hegyek között tekergő pálházi kisvasút a völgy legszűkebb részén, sziklába vájt, fénytelen alagúton halad át, hogy folytathassa útját. Mire a mi kalandunk, és ezzel a tábor is a végéhez ért, a napok óta bátran küzdő, hétpróbás csapatunk is célba érkezett és végül együtt gyújthatta meg az olimpia lángját.

Kalazancius Mozgalom

Fotó: Bucskó András